Mert mindig lesz új tavasz

 

Bizony vége a nyárnak, a termékeny korszakot lezártnak érezzük. Nem süt annyit a nap, ereje is egyre fogyóban.

A sok zöld, friss szín lehullik, elpusztul.
Fúj a szél, esik az eső, fázunk. Kedvetlenné válunk.

 

Kedves olvasóm!
Nézzük csak fenti mondatot!
"Kedvetlenné válunk."
Mi lenne, ha kicsit a fenti sorok mögé néznénk?
Mert miért is vagyunk kedvetlenek?

Az ősz az elmúlás kezdete. Sőt, igen, utána jön a tél. De aztán megint lesz tavasz, és nyár.
Tehát, nem kell búsulni, az ősz valami új kezdetét jelenti! Kell kis idő, amikor az ember elvonulhat. Ezek a hónapok a befelé figyelés, a pihenés időszakai, testünk felkészítése, energiagyűjtése.
Persze, megélhetjük ezt kardunkba dőlve azon siránkozva hogy korán sötétedik, hogy már megint esik, és a büdös kölkek ismét behordták a sarat.

De várhatjuk a tavaszt egészen máshogyan.

Bár a nap valóban nem süt igazán..."naposan", de ha kiderül az ég, az gyönyörű. Egészen más hangulata van az őszi napsütésnek.

A színek pedig! Nem, nem zöldek. Az őszi levelek színkavalkádját más évszak nem tudja felülmúlni. A barna, sárga, narancs, a vörös millió és millió árnyalata.

Mikor hullanak - akárha színes eső esne.

Sétált már ősszel az erdőben, mikor az avar frissen roppant a lába alatt? Érezte azt az illatot? Ha nem, kérem, tegye meg!

És otthon?
Egy meleg fürdő, miután hazatértünk.
Egy jó könyv, egy izgalmas, vagy romantikus film, a szelet hallgatni, ahogyan a fák ágait rázza...
Egy alma, egy-egy dió, egy csésze tea...melegedés a kandalló előtt, összebújva a szeretteinkkel.
A gyertyák fénye a korai estéken...
Vidám nyári fényképek, gyermekünk rajza jól látható helyen, vidám idézetek a hűtőre tapasztva jópofa mágnesekkel.
Az ősz a regenerálódás hónapja igen, a szervezetünk lelassul.
De nem áll meg.
Ahogyan nem áll meg az örök körforgás sem. Nyárra ősz jön, őszre tél és így tovább míg világ a világ (vagy míg teljesen tönkre nem tesszük)...

Alábbi versem nem az őszről szól, de teljesen mindegy melyik évszak szerepel benne.
A sorok mögött ott rejtőzik az örök újrakezdés...
Évszaktól függetlenül.

Lesz még tavasz

Puha hó-paplan alatt
a hideg követ diderget.
Szorosra húzzák a fák
magukon a kérget.

Tó-üveg. Csikorog a fagy.
Lelkemre rálehelt a tél.
Reszket akár kint hagyott
rigó az ág hegyén.

De sebaj! Jön majd tavasz,
vele jön a meleg, a fény,
szívem újra dalra fakad,
mint áttelelt rigó az ág hegyén.